Nem lesz hosszú írás, mert akik jók azok mindig túl hamar mennek el, és nem írunk róluk hosszú memoárokat, szívünkbe őrizzük emléküket mindörökké. De vannak példaképek, akiket bár személyesen nem ismerhettünk és sajnos már biztos nem is fogunk velük találkozni, de tudjuk hatással lesznek ránk még ezután is. Tisztelettel és szomorúsággal írom soraimat, mert elvesztettünk egy olyan embert, aki meghatározta és komolyan befolyásolta az olasz konyháról alkotott képemet.
Hányszor feküdtem fájdalmaktól görcsbe rándult testemmel az ágy egyik sarkában és akkor még oly távolinak tűnő világban kevés dolog adhatott fényességet, de a TV Paprikát nézve mindig is egy kis enyhülést érzetem, a lelkem és a testem is ellazult. Mennyi éjszakai forgolódás közben kapcsoltam be és néztem rongyosra a felvételt, amelyben két kissé őszülő, öregecske, nem is túl karcsú úriember kereste az olasz ételek hagyományait, a fejlődését, változásait a modern korban. Az első évadban a középpontban a Cucina Povera állt, amelyet a szegények konyhájának is neveznek, és az olasz konyha legfontosabb alapját képezi. Ki ne ismerhetné jobban ezt a világot mint Antonio Carluccio és Gennaro Contaldo, akik Jamie Oliver mentorai voltak. De ez most nem róluk, hanem az olasz konyha keresztapjáról szól, aki 80 évesen hagyott itt minket.
A tészta nagykövete volt
1937 április 19. – én született Vietri sul Mare kis településén egy hat gyermekes család ötödik gyermekeként. Édesapja állomásfőnök volt az olasz vasútnál, akivel sokat járta az erdőbe, ahol gyűjtögetett és vadászott vele, ez meghatározta az életét örökre. Gombákhoz fűződő erőteljes viszonya is innen eredhet, amelyről több könyvet is írt. Magyarul megjelent Gombák könyve nagy sikert aratott. Fiatalon az olasz haditengerészetnél szolgált, majd újságírónak állt a La Stampa torinói lapnál. Ezután írógépek értékesítésével foglalkozott az Olivetti cégnél. 21 évesen Bécsbe költözött, hogy németül tanulhasson, később Hamburgba borkereskedő cégnél dolgozott, ott is élt 13 évig. 1975 – ben érkezett Angliába, ahol olasz borok importjával és értékesítésével kezdte pályafutását. A londoni Coven Gardenbe található Neal Street étterembe került, amelynek akkori tulajdonosa Terence Conran, Catluccio sógora volt. 1981 – ben feleségével Priscillával átvették az éttermet és a legsikeresebb olasz éteremmé tették. 1989 – ben tulajdonosa lett az étteremnek, ahol később Jamie Oliver is megkezdte pályafutását. Mára az étterem bezárt, de Antonio Carluccio nevét már mindenki jól ismeri, hiszen 22 szakácskönyvet írt meg és adott ki, illetve több a BBC által készített TV – műsorban is szerepelt.
A két éhes olasz, már csak egyedül
Antonio Carluccio mára multimilliárdos vállalkozó, számos kitüntetéssel rendelkezik, megkapta a Commander rangot az olasz köztársaságtól, a hazájáért tett szolgálataiért, illetve a Brit Birodalom Rendjével is kitüntették (OBE). A nevét viselő olasz alapanyagokat árusító bolthálózat a Carluccio’s a mai napig sikeresen működik, amelybe kávézók és delikateszek tartoznak. De az Ő igazi szerelme az olasz konyha volt, mindent megtett annak népszerűsítésért, számos könyvben és TV műsorban dicsérte azt. A legsikeresebbnek mégis a Két éhes olasz lett, amely rajtam kívül számos embert terelt az igazi olasz konyha felé. Ő most már valaki másnak főz, de biztos, hogy pasztát, ezért búcsúzunk stílszerűen tőle, egy finom tésztával a tányérunkban.
Dio con te Commander. Buon appetito. Grazie Mille.
Örökké emlékünkbe él. (Vive per sempre)
