A karácsony, olyan nélküle, mint a szerelem tűz nélkül, a fecske fészek nélkül, de mindegy is szóval, az ünnep elképzelhetetlen volna töltött kápi, mákos guba, vagy fenyőfa nélkül. A töltött káposzta illata, íze, élete meghatározza a karácsonyi fényekben úszó otthonok, otthonom látképét, emlékét, és az emlékek nagyon régire nyúlnak vissza, hiszen már nem is emlékszem az elsőre, vagy a másodikra, az íze és  illata, az állaga, vagy a látványa kitörölhetetlenül beleégett a szürkeállományomba. A töltött káposzta, eredeti nevén szárma, amely nagy valószínűséggel a török konyhán keresztül került a magyarba, Erdélybe ma is szárma néven találkozhatunk vele. Nem mennék bele az eredetének felkutatásába, hiszen ezt már sokan megírták, de régen emlegették káposztás húsnak, takart káposztának, de más nemzetek konyhájában is találkozhatunk vele, vagy ahogy mondani szokás, ahány ember, annyi féle. Szóval van ez a kis ország, ahol annyi féle töltött káposzta van, hogy csak na. Legyen az szabolcsi, békési, kolozsvári, miskolci, mi fajtánk, vagy folytathatnám a sort és készítsük azt akár fazékban, vagy cserépben, akkor is töltött és káposzta. Ismerek én magam több receptet, hiszen jó családból származok, amelyben voltak felmenők és lemenők, köztük svábok, tóthok, magyarok, és még ki tudja mik, de azt jól megtanultam mi a jó és a még jobb közt a különbség káposzták terén. Eredendően készítenek nálunk rántással, rántással és paradicsommal, de jobbik felemnél is valami másfélét, míg én is. A töltelék lehet kisebb, nagyobb, készülhet rizzsel, vagy gerslivel minden mindegy, lényeg, hogy töltött és káposzta. Nálunk valahogy, az a káposzta honosult meg, amelyet még nagyapám készített, de mára már az öreg helyett, fater rakja össze, vagy mi, de még nagyfater is összedobja, ha kell, és az íze nem változik, időről - időre ugyanaz. A jobbikfelem szüleinél teljesen máshogy készítik, ők rizzsel, keverik a tölteléket, majd rétegezve lerakják az edénybe, és a végén felöntik vízzel, és go, majd mire megfőtt a felét elfogyasztják, néha egressel savanyítják.  Az is finom, mégis a miénknek van egy saját lelkivilága, amely számomra egyenlő az ünneppel és a karácsonnyal. De már egyre többet készítjük, és már nem szenteste, hanem előtte pár nappal. A recept a következő, amelyből 40 - 45 gombóc jön ki:

3 kg vegyes sertéshús (lapocka, comb)

3 kg hordós káposzta

2 - 3 fej hordós egész káposzta, ez kb. 40 - 45 haraszt. 

25 dkg füstölt hús (tarja, comb, csülök, stb.)

30 - 50 dkg gersli (árpagyöngye)

2 - 3 db köröm

1 - 2 farok

füstölt szalonna

sertés zsír

8 - 10 cikk vagy gerezd fokhagyma

3 - 4 vörös hagyma

fekete bors

ételízesítő

só

piros fűszer paprika 

víz

A sertés húst a fokhagyma és a vörös hagyma egy részével ledaráljuk, ha nem elég zsíros akkor egy kevés hájjal dúsítjuk, vagy szalonnával, majd őrölt fekete borssal, pirospaprikával ízesítjük, hozzáadjuk a gerslit, a mennyiségének a felét, kb. 20 dkg - ot, majd kézzel, vagy fakanállal összekeverjük.

A savanyú káposztát átmossuk, aszerint mennyire szeretjük savanyúan, majd összevágjuk. A káposztafejeket lelevelezzük, a leveleket, külön rakjuk. Az edény alját kizsírozzuk, majd  a szalonnát lerakjuk az edény aljára, hogy ne égjen le. Az aljára rétegezzünk egy adag kápit, majd gerslit, majd fűszerezzük, majd ide helyezzük a körmöket, és újabb réteg káposzta.

Ezután ráhelyezzük kör alakban a töltelékeket, amelyeket szépen megtöltöttünk, ennek a technikája mindenhol más, de érdemes középre helyezni a tölteléket, majd két oldalát ráhajtani majd az oldalakat betömni, vagy a káposzta alá hajtani.

Ha az edénybe már nem fér több töltelék, akkor újabb réteg káposztát, majd a húsokat helyezzük el, a sonkát, a körmöket, a farkat, majd sózzuk, fűszerezzük, és újabb réteg káposzta, és gersli kerül, erre újabb sor töltelék, ezt a műveletet addig végezzük, míg már nem fér több az edénybe. Közé helyezhetünk néhol kevés hagyma és fokhagyma szeleteket. A legfontosabb, hogy az utolsó réteg a káposzta legyen, amivel lezárjuk, letakarjuk az egész rendszert. A tetejére szórhatunk egy kevés gerslit.  Ezután felöntjük annyi forró vízzel, hogy ellepje, és lassú tűzön kb. 4 - 6 órát főzzük.

Fontos, ha nem edénybe, hanem cserépben készítjük a cserépedényt áztassuk be előre, kb. fél órára, majd ezután kevesebb vízzel fedjük a káposztát, mert a cserép visszaad magából elég sok nedvességet. 

A káposztát készíthetjük saját magunk által készített hordós, vagy kovászolt káposztából, a kovászolás egyszerű és nagyszerű módja a savanyításnak, bár elég macera meló. A káposztát lemetéljük, vagy vékonyra vágjuk, sóval, csípő paprikával, babérlevéllel, fekete borssal, és korianderrel ízesítjük, felöntjük forró és sós vízzel, majd a tetejére rakunk egy adag száraz kenyeret, amelyet gézbe tekertünk, nem fontos így tenni, ha nem tesszük ezt, akkor óvatosan távolítsuk el a végén azt, ezután 5 - 6 napig szobahőmérsékleten érleljük. Ezután a folyamat ugyanaz, mint az előbb. 

Létezik egy máig népszerűségében annál kisebb töltött káposzta is, amelyet hallal töltenek meg, én ezt úgy csinálnám, hogy a jóravaló halat, harcsa, vagy csuka, inkább izmosabb, ledaráljuk, fehér borssal, pirospaprikával, fokhagymával ízesítjük, tojássárgájával javítjuk, majd rizzsel összekeverjük, majd ahogyan azt előbb leírtam lerakjuk, és kb. egy, másfél órát rotyogtatjuk, hogy az ízek összeérjenek, majd tejfellel tálaljuk. Jó étvágyat. A töltött káposztám csak karácsony másnapján kerül asztalra, tejfellel, és jó fehér kenyérrel, mondom sok - sok tejfellel. Az étek fő, ha kész közlöm az eredményt, bár nem félek eme jó étektől, hogy megfelelő lesz majd minőségügyileg és ízügyileg is. :)