A tegnapi nap még le sem csengett, máris feljött a mai nap, és újabb tevékenykedésem részesévé vált a családom. Tegnap, ahogy írtam vettem egy füstölt szivárványost, és a mai ebéd után, ami nem mellesleg a másik kedvencem a babgúlyás volt, és nem ezt így kell írni és mondani is. Nálunk, ennek már története van, és nem tudom, honnan ered bennem, de a jobbik felemnek is feltűnt, és mindig nevetve szólít fel, hogy az nem gúlyás, hanem gulyás, de úgy már nem az igazi. No de egy kis kitérő, a bab meg a hús találkozása, a zöldséggel, mindig és örökre, marad meg bennem, az öreg receptje, amit nem tudom mikor és hol tanultam tőle, és lehet, hogy csak megmaradt bennem, de a titkos fortélyok megöröklődtek, és a mai napig én vagyok a babgúlyás felelős. A szomszéd, aki szemben, a barátaim, akik örökök, és anyámék, no meg a jobbik felem, aki oldalborda, szerint sincs párja, bár szerintem ezzel minden jóravaló család így van. Egy kis adalék hozzá, de ez titok, de én mindig teszek egy kis mustárt bele a végén, amit összekeverek egy kevés majorannával, és ezt már a sima gulyásnál is alkalmazom. No de vissza az eredeti folyamba, a pácolt, füstölgő álmokhoz, amik olyan isteniek, és finomak, hogy azt sosem hittem volna, hogy halból is készülhet. Életemben gyakori vendégek voltak a pácolt, érlelt húsok, mint pl. a sonka, vagy a nyelv, de a hal sosem. És hiszitek, vagy nem én nem csak húsvétkor ettem, hanem bármikor, mikor rámjött, akkor bele a vízbe, egy kis szemes bors, fokhagyma, babérlevél, és fel a tűzre, két egynéhány óra, és kész. Ezután jöhet a köret, majonézes torma, és főtt tojás, na meg fehér kenyér, se kevesebb, de lila hagyma, vagy egyéb nyalánkságok igen. A jobbik felem, aki a bal oldalamon ül épp, pedig ubit, szóval kovászost, vagy savanyát. De jött a felismerés, és mikor, mikor nem, amikor Spanyolországban az utam kerestem, és Valenciában, a finomságok tömegében feltűnt, egy mindent túlragyogó, hal alakú, aranyszínű istenadta élmény, ami füstölt lazac volt, sonka ízzel, ami a serranok és ibéricok világából is kitűnt, talán azért mert nekem, egy új és izgalmakkal teli perceket hozott. Tükörtojás, lazac, péksüti istenem, ez mi, ez hol volt eddig, és miért nem ettem még, ez nem lehet ennyire finom, de az volt. És jött az újabb lecke, hogy ami füstölt, és még pácolt is, az nem lehet semmi, az valami, igen az ízek és illatok forradalma. Eldöntöttük, hogy kell egy kis pihi, a mindennapokba, erre kiugrottunk pisztrángot enni, tudjátok hova, ezt nem részletezném, de ide a közelbe, Hámorba. Már előre kigondoltam mit eszek, de isten végez, én meg újraterveztem, és láttam, hogy van aranypisztráng (Onchorchynchus mykiss aguabonita), fokhagymás bundában, de ahogy előbb is írtam a főnök újratervezést kért, mert a legjobb barátom, akinek a jobbikfele füstölt pisztránggal tért vissza, én feláldozva magam a családi béke színterén, fogtam és felajánlottam a sajátomat neki, és újra ráébredtem, hogy ez igen, ez hm, és mustárral valami olyan ízkombinációt képeznek, hogy azta. És lám eljött a december, bár hó nem jött, de a mikulás igen, és eljött a nagy nap, a big day, a blog első napja, majd a második és így tovább, és ott voltam és lám volt füstölt, és nem is drágán. Vettem, mert a jobbik felem engedélybe adta, én meg jó férjként vettem is. 

Füstölt pisztrángok sora a Lillafüredi Pisztrángtelepen.

A pisztráng megsült, de véletlenek folytán, mivel apám, aki nem egy halevő, inkább a bolti panírozott csodákat kedveli, mintsem a frisset, nem evett, így maradt egy kevés mára is. Ezt lefejtettük a csontról, kiszálkáztuk, összedaraboltam, nagyon apróra, majd fogtam kibontottam a csomagot, a füstölt pisztrángot, ebből is tettem bele egy kis darabot, meg friss kaprot, hiszen most kapros hétvége volt, majd kevertem egy gyors majonézt. Na majonéz, én nem fogok tojásból és olajból kikeverni, ennyire nem vagyok úri séf, veszem a bolti majonézt, majd a mustárt, a citromlevet, ami néha friss, néha bolti, meg a tejfelt és összekeverem, pici bors, pici só, pici cukor és kész. Fogtam rákanalaztam a halra, összekevertem és íme az esti vacsi pirított császár zsemjével. A végén fogtam egy kevés diót, apróra törtem beletettem a sajátomba és kész.

És imádtam, én is meg a baloldalamon ülő asszonkám is. De míg itt ültem és hallgattam a TV-t ami paprika volt, és Jamie Oliver főzött benne, épp egy füstölt pisztrángos tormakrémet készített. Erről jutott eszembe ez is milyen jó lehet, összedobni a pisztrángot, ecetes tormával és mascarponéval, vagy tejfellel és rádobni egy pirítósra, vagy ahogy ő csinálta, egy friss yorkshire pudingra. Remélem nektek is vannak ötleteitek, és a mai bejegyzésemmel is vonzóbbá tettem a füstölt halak világát, és a ti életetekben is füstölgő ásszá válnak.