Tavaszi idő volt, reggel mikor felkeltem, már éreztem, hogy ma kimerítő, de igen kedves nap lesz, volt benne szép, volt benne jó, volt benne anyázás, és volt benne minden ami életszagú. Jött a nap első fontos döntése a reggeli, mivel tegnap igen szép estére sikerült, hiszen a blog 1 hét után, már igen komoly eredményeket könyvel, de nem bízom el magam, szóval egy kakaós teki, egy jó erős fekete, és politika, na jó, csak a reggeli mellé, de már azon gondolkozzunk mi legyen a kaja viliáján, mit süssünk, valami olyat ami jóféle, persze ez már előre megvan, hiszen a jobbik felem és én már leterveztük a süteményeket, de erről majd máskor. Szóval indul a bevásárlás előtti tervezkedés, öltözködés, majd tippmix, fel a sapka, cipő, gyerek a balomra, ha volna, így marad az asszony, és go, de első a lottózó, Ili újra megró, mert túlnyúlnak az ixek, hát persze, mint mindig, a lányok mosolygósak, mint mindig pedig meló van ezerrel, hát igen maradok hű híve, Nefelejcs. Bepattanok a jobbik felem mellé, aki ma is vezet, mint mindig, szó - szó, indulunk a henteshez, visszük magunkat, hogy hazavigyük a jóféle darálni való lapockát, meg a hájat zsírnak, ami szárnyas, de már csak nem szárnyal, inkább liba, mondom a hentesnek, kacsa volt már elég, meg köröm, vagy kettő, kell a káposztához, vettünk még füstöltet, ami tarja, legyen boldog aki kapja, az most a töltött kápi lesz. Az utak vészesek, sok a hétvégi utas, aki vezet, már nem bírom sokáig, de irány haza, hiszen a jó húsnak a hűtőben a helye, gyerünk a halért, vissza a city kosztól és olajtól szürke palástjára, amelyen fehér kígyóként tekeregnek a sávok, és zebrák, irány a kék nagyáruház, amely nem villamos, hanem metró, halért megyünk, de kételyek kelnek bennünk, mikor a saját bőrünkön érezzük az emberi gyarlóság kicsúcsosodásának egyik legszebb tünetét, a karácsonyi nyomort. Parkolóhely szinte alig, majd duplázok, a jobbikfelemet emlegetik, csuklik, iszunk egyet, és figyeljük, amint körülöttünk a város apraja - nagyja szaladgál, ki ide, ki oda, de mindenkit egy cél vezérel, mihamarabb felvásárolni a bolt készletének egy részét, pénzét visszaadva a rendszerbe, hogy  később egy természetes, vagy mű anyag karácsonyfa alatt áldozzunk, egy torz ünnep oltárán, apró boldogságcseppek és képmutató szeretetképek fényképének erejéig. De imádjuk, mert emberek vagyunk, kik nem bírnak a génjeikbe kódolt hívószónak, és felkerekedünk, hogy minden év karácsonya előtt elinduljunk a saját vándorlásunkra. Én most a halam keresem, ezért jöttem ide, célom behozom a keresőbe, semmi nem tántoríthat el, de jön a fránya majom, és máris engedek a csábításnak, hisz gyermek van a családban. De erről se többet se kevesebbet, hisz ajándék lesz. Szóval folyt köv, és már cápaként, aki vérszagot érez vettem bele magam a sűrűjébe, de még egy kitérő, zöld stevia - s coca, ezt látnom kell, de nem veszem, hisz csak nagy pakk van, visz tovább a hívó szó, és megérkezem, szeretem a halas pult látványát, de már nem érdekel a halszag, ez már illat, a karácsony illata.

 Halas stand a metróban 1.

Halas stand a metróban 2.

Volt ott minden mi szemnek és halkedvelő szájának való, belon osztriga, amanda és fekete kagyló, garnéla, polip, halak, mi jófalat, tintahal, potyka, lazac, pisztráng, durbincs, busa, sügér, vaj, ton, tőke, és minden más, de én kitűzött tervekkel érkeztem, tőkét kértem karira, meg a paellához, holnapra, ahhoz kellet még fekete kagyló, meg két tinta. A tintától félek, még sosem készítettem, de erről majd még írok. Hal le tudva, majommal együtt a kosárban.

Majom vigyázz a halra!

Vissza a szürke utakra a pirossal, ami ötajtós, mindenhol embertömeg, meg fenyő, ami fa, én már tegnap hazaküzdöttem, betettem a kis szürkébe, ami kisebb mint a fa, de hazaértem, szóval a hal haza megy, a hűtőbe, most ott pihen. Tovább a magyarok bevásárlóközpontjába, ami gazdaságos, út közben a jobbikfelemmel vitázzuk le az élet nagy kérdéseit, meg a vezetést. Az út tele hétvégi tanulóvezetőkkel, istenem csak érjek haza. A parkoló újra tele, ez már csak így megy, hisz a béke és a szeretet ünnepe jön, ja persze, ha addig meg nem ölik egymást, na de irány a bevásárló központ, amely hipermarket, de hely nincs benne elég, mindenhol karira vásárlók, ki ezt ki azt, de mindenki költ és tölt. Ahogy mi is, viszem a kocsit, tudom én is telepakolom, anyós, após, testvérek, szülők, mindenki megvan? Akkor jöhet a kaja, sonka, vaj, mascarpone, tej, élesztő, tejszín, ami hab, és nézd már After Eight tejkészítmény, mousse, és puding, ú ez kell, és ez is meg az is, na meg éhes vagyok, így nem lehet vásárolni, veszek mézeskalács ízű muffint ez finom, veszek még, és még ez is kell, hm szamócás - zöld citromos gyömbér sör, ezt is a jézuska hozza majd, na de menjünk már, lesz elég pénz? Még lecsekkolom a halas pultot, a potykák sűrűjében, ezt sem gondolták, mikor a tó alján voltak, összebújva, hogy most meg mehetünk a levesbe, vagy rántva leszünk. Nem látom nagynak a sort, ahogy a metróba sem, pedig halra magyar. 

Tesco halas pult 1.

Tesco halas pult 2.

A dolgozók szolgálnak, a vevők érdeklődnek, majd vásárolnak, és így lesz a magyar asztalán potyka, meg halászlé. De indulok a kasszához, viszem a kocsit, pakolok, úristen ennyire nem számítottam, pedig tudjuk, hogy ami ennyinek indul, az úgysem annyi lesz. Bepakolok a kocsiba, megpihennek és tudom egy újabb karácsonyi rohanás végére tettem pontot, jöhet a főzés, sütés és a rokonok látogatása. És Boldog Békés Karácsonyt, meg halat nektek :)

Egy hosszú nap gyönyörű alkonya.