Korlátlan kalandozások itthon és Európában. Travel and Gastro

Fishansuperman

Szenvedélyek viharában, utam a föld felett és alatt

2014. december 16. - Tamás Gergely

1982 volt az év mikor megszülettem, hogy mi történt ekkor fogalmam sincs, biztos semmi, hacsaknem annyi, hogy megjelenik a mozikban egy földönkívűli, aki mindenkit levesz a lábáról, és a neve sem Bond, csak ET, illetve Attenborough  megfilmesíti Gandhi életét, illetve véget ér a Falklandi háború, Keke Rosberg megnyeri a Formula 1 - et, és felbomlik az ABBA. Spanyolországban foci vb-t nyernek az olaszok, és a TV-be megjelenik a Knight Rider, de nem volt egy izgalmas év, de nekem igen fontos, hiszen útjára indulhattam, de ha az embere tudná mi vár rá, akkor biztos mindent máshogy csinálná. Jött a bölcsi, az ovi, majd az iskola nehéz évei, ekkor már tudtam, hogy az élet nehéz, de annyi szép és jó volt benne, mint amennyi rossz is. Bevallom életem eme kezdeti szakaszában nem sokat foglalkoztam a gasztronómiával, de amióta az eszemet tudom szerettem enni, imádtam anyám és nagyapám konyháját, de ki nem hagyhatnám a táborok és túrák szalonnasütéseit és gulyás vagy paprikás krumpli főzéseit, de tényleg nem emlékezem rá, hogy bármikor is valami mást csináltunk volna.  Csak egyszer, amikor Szelcepusztán voltunk táborozni, és az öreg kitett magáért a jó fogásokért, lövetett őzet, majd disznót vágatott, és ezt sütöttük a tábortűzőn, persze, hogy nem sült át, de kit érdekelt, na jó volt palacsinta is, máskor is, de esküszöm nekem csak e pár fogás maradt meg. Gyermekkorom ízei már jóval homályosabbak, de úgy gondolom az akkori főzőversenyeknek inkább az emléke volt feledhetetlen, mintsem az ízük. De nekem volt gasztropillanatom több is, mint egy átlag embernek, és ezekre igen szeretek visszaemlékezni, és ezek ma is megjelennek a konyhai ízeimben. No de én is elkezdtem fejlődni, eljutottam a kamaszkorba, annak minden gondjával, de engem sem került a szerelem izzasztó élménye, vagy a pályaválasztás rögös útja, de akkor még eszembe se jutott, hogy nekem bármi közömnek kell lennie, a főzéshez, vagy a ételhez, de isten tervezett, és én bepillantást nyerhettem a kereskedelem drága világába, bár ne tettem volna, de mégis imádtam, az elkövetkező három év, a szakmunkás, és a bolti munka igazán jó élményekkel telített meg, és asszem ekkor kezdtem el a főzés vonulatait is megismerni, Amikor fiatalok voltunk, és elkezdtünk élni, na jó persze ittunk és ettünk, és buliztunk, és romboltunk, és építettük az életünket, és egy igen finom ételt fedeztem fel, mert már untam a szalonnasütést, ezért kitaláltam a csirkeszárny sütést, helyette, és bejött, a nyársra húzott és alufóliába csomagolt étel, igen egyszerű és fiatalos volt, de igen élmény teli volt, ebbe volt hagyma, krumpli is, de erre nem emlékszem, de az íze igen finom volt és erre már emlékszem, talán azért, mert az első sikereim a konyhában ezek voltak, majd jöttek az egyszerűbb, majd az annál bonyolultabb ételek, de erre már nem igazán emlékszem, de tudom a baráti bulik, és a főzés mindig összekapcsolódott, és kit érdekelt, ha az életben sikertelennek hittem magam, ha a főzésben kiéltem magam, volt egy szerelem, egy barát, aki soha nem hagyott cserben. Szelcepuszta volt a kibontakozásom színtere, és még az is ma, ott kezdődött a pályafutásom fejlődése. A vadak, amit kaptam Albert bától, az öreggel eltöltött idők, a főzések, az első berúgások, fetrengések, apámékkal való vad bulik emléke, mind - mind összekapcsolnak és egy életre emlékezetessé teszik a szelcei napokat. Nem emlékszem minden ott készített ételre, de tudom volt ott paprikás krumpli, ami egészen isteni volt, a vadpörköltek, amik fogalmam sincs, hogyan készült el, de elkészült, hisz emlékeim felét jó mélyre rejtettem, mert ami szelcén történik, az ott is marad. A vadászatok, és a vad ászok mind máig szívem bal kamrájának mélyén rejtőznek, és köszönet érte barátok, családom. No meg ott van a csilis bab, amely rég óta elmaradhatatlan része a szelcei partiknak, de sorolhatnám még a tíz egynéhány év alatt evett szelcei kajákat. De most folytassuk a gasztroutam beteljesedésének meséjét, jöttek, múltak az évek és én egyre jobban megszerettem a főzést, érettségiztem, majd Tokaj, amelynek sok részlete ma is homályba vész, és nem azért mert rossz volt, hanem mert az mindegy...de jött a főiskola, amely meg nem határozta az utam, de igen sok változást hozott az életemben, a következő sok év, túl mélyen és túl fájdalmasan érint majd. De ezek a fájdalmak juttattak oda, ahol most vagyok. És ezt köszönöm életem párjának, aki most is mellettem van, és kibírta mindazt, amit más nem tett volna. De szépen lassan, még csak pár hónapja jártam fősulira, ami nyíregyi, megismertem a jobbik felem, és tényleg az, hisz vele fedeztem fel a jobbik oldalam, és aki nagyban hozzájárult, hogy kiteljesedjek. A drága jó anyósommal sok harcot megvívtam, de sok mindent köszönhetek neki, pl. a disznóvágások felejthetetlenségét, a falusi lagzik világának felfedezését, a finom süteményeket és étkeket. Majd jött az, ami mindent megváltoztatott, amikor beteg lesz az ember, először nem gondol semmi rosszra, persze ezután már csak lejjebb kerülsz, de minden arról szól, hogyan élj túl, és erre csak a gasztronómia volt képes, ezért kezdtem élni, ez volt a kiút a kilátástalanságból. A fájdalom, a félelem, életem nagy részét elkezdte meghatározni, először azért mert nem tudtam miért, aztán azért mert tudtam, hogy ez nem lehet máshogy, egy dolog érdekelt csupán kimászni a gödörből, elkezdtem felfedezni a világot, és ezt csak és kizárólag az ízeken keresztül tudtam elképzelni. Megváltani nem tudtam a világot, nem voltam képes mit kezdeni a betegséggel, csak vártam és kihasználtam azt az időt, amíg lehetett élvezni az életet. Ez akkor amikor négy hétből, csak egy marad rá, az egy évben kb. 12 hét, igen felértékelődnek a dolgok, és higgyétek el, igen kiéhezik az ember a jóra, miközben várakozik, és ilyenkor a legegyszerűbb dolgok is luxusnak tűnnek. Sok mindent vesztettem, de rengeteg dologra rátaláltam és ezért hálás vagyok, rengeteg dolgot kipróbáltam, fanatikusan gyűjtöttem az ízeket, legyen az üdítő, energiaital, vagy étel, jött minden, étterembe jártunk, faltuk az ízeket és ez emelt ki, a kórházakban töltött időből, és a haláltól való rettegés börtönéből. Az elmúlt évek küzdelme során egyre elhatalmasodott rajtam a gonosz hatalma, amely olyan erő, amely sok mindenre rákényszerített, de soha nem adtam fel, és mikor eljutottam oda, hogy választanom kellett, én az életet választottam, és eldöntöttem, hogy mindent kipróbálok, mindent megízlellek ami az utamba kerül, legyen az  bármi, hal, vagy hús. És tudom, akármilyen nehéz is az élet, a szenvedélyek elsöprő orkánjában, mikor csak a sötétség marad, és a csend, akkor is tudnunk kell, hogy van szép az életben. Járhatunk a földön, vagy felette, kerülhetünk gödörbe, akkor is tudnunk kell meglátni a fényt, amely kiutat mutat annak mélyéről. És nekem ez, a főzés megismerésén, a felfedezés és sikerek örömén, az ízek és érzések átélésén keresztül történt meg. És ezért hálám adom neked, óh gasztronómia istenei, köszönöm az életem, és remélem a tenyereteken hordoztok, majd utam további részén is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://halbanpacolt.blog.hu/api/trackback/id/tr596987815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.