Korlátlan kalandozások itthon és Európában. Travel and Gastro

Fishansuperman

Viszonyok

2014. december 11. - Tamás Gergely

Visszaemlékezéseim szerint mióta az eszemet tudom vonzódtam a vízhez, ez nagy valószínűséggel a génjeimbe épült valamikor az idők előrehaladtával, hiszen édesapám, édesanyám is imádják, de inkább a strandon, vagy a tengerparton pihizve, mintsem, a tányérban. Na jó anyám inkább, hiszen ő olyan családból való, mert az apja, tudnivélődik, hogy ő a nagyapám, aki imádott vadászni, horgászi, és barátkozni, barátkozott ő halásszal, vadásszal, erdésszel, meg a pohárral, na jó persze csak a kisebbik fajtával, és csak olyannal amiben nem volt az a bizonyos H2O, vagy víz, inkább jóféle pálinka, vagy édes, vagy fehér bor. Tudjátok ő nem a pincéből jött fel, inkább a felszínen mérte a jóravalót, ami volt barack, vegyes, vagy merlot, de bármi, de inkább gyümölcs, szőlő, vagy cseresznye, de a lényeg erjedt formája. Szóval ami bennem van főzés terén, az tőle származik, és ne sértődj meg édesanyám, se apám, ti jóravaló emberek, de a főzés vénájában csörgedező vér az tőle ered. Jártunk együtt a Hortobágyra, horgászni, Aggtelekre, vadászni, így jutott nekem vad és hal, a baromfi és a sertés, no meg a marha mögé. Éltem is eme pozíciómmal és kipróbáltam magam a halak és vadak pucolásában, tisztításában, vadászatában, és halászatában. Jaj de jó emlékek, így mikor édes drága nagyapám megjelent egyik, majd másik karácsony alkalmával a tíz kilogrammnyi halakkal, tudtam nem fog foglalkozni a kérdés megoldásával más, mint én, hiszen ami nyálkás és még él is azzal se anyám, se apám nem öl, és nem nyúl. Nem volt ínyemre, de megcsináltam, de nem szerettem, és nem is akartam sokáig, akkor még nem hittem, hogy az első botlott viszonyunk, után újra fellobban a láz. Második találkozásunk már a jobbik felem megtalálása után, az első találkozásunk után jó pár évvel történt, mikor édes drágám, kimondta, hogy ő végül is szereti a halat, legyen az tőke, vagy csuka, de úszhat ponty is a szája fele. Első szerelmes időszak, a másodikban is jártunk étterembe, mikor ő általában halat evett, tejszínest, vagy tejfelest, és megkóstolva ízlett, másodjára, de nem tápláltam további érzelmi kitöréseket iránta. Szívem kedvesének tettem pár próbálkozást vajjal, olívával, és hallal, ami egész jó volt, de a paprikást valahogy nem találtam el, talán azért mert törpeharcsából nem az igazi. Na mindegy majd most, amikor felmelegítem a régi viszonyom, de csak a tálban. 

A bejegyzés trackback címe:

https://halbanpacolt.blog.hu/api/trackback/id/tr786975403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.